- „Szerintem teljesen felesleges, eleget mozog az oviban.”
- „Az egészséges élet része, nélküle nem telhet el nap.”
- „Nem kell minden nap, de heti egyszer focizzon vagy korizzon a barátaival.”
- „Kimegy a kertbe szaladgálni, az is elég.”
- „Én nem fogom versenyekre hurcolni!”
- „Vehetek majd felszerelést! Egy vagyon!”
Ismerős mondatok? Sok szülő és ismerős ugyanilyen dilemmákkal küzd, ha a gyermek sportolásáról van szó.
A „sportoljon-e a gyerek” kérdése meglepően megosztó téma. Vannak, akik elegendőnek tartják az iskolai testnevelésórákat, és nem látják szükségét a délutáni sportolásnak, míg mások számára a válasz egyértelmű: „Igen, minden nap.”
Közöttük persze sokféle árnyalat létezik:
- „Nem kell, kivéve, ha ő maga kéri.”
- „Igen, de csak hobbi szinten.”
- „Igen, és biztatom, hogy hozza ki magából a legtöbbet, hátha olimpikon lesz.”
- „Támogatom abban, amit szeretne.”
Van-e egyértelmű jó válasz? Számomra nem. Minden család más, és minden szülő ismeri a saját gyermeke igényeit, valamint a család lehetőségeit – legyen az időbeli, anyagi vagy más jellegű. Így mindenki maga döntheti el, hogy a sport, akár versenyszinten, helyet kap-e a gyermek életében.
Ez azonban frusztráló helyzeteket is szülhet. Például:
1. Sok gyereket iskola után azonnal visznek úszni, karatézni, míg van, akinek már az is kihívás, hogy este hatra hazaérjen a csemetékkel.
2. Az egyik szülő időt és energiát fektet abba, hogy heti kétszer elvigye tornázni a gyereket, míg a másik szülő gyermeke a délutáni fáradtságot hírből sem ismeri és legjobb időtöltése az esti netezés, akár 10-ig is.
Bárhogy is vélekedünk, érdemes átgondolni, hogy mi a miértünk. Ha a saját válaszainkkal rendben vagyunk, és ez összhangban áll a gyermekünk kívánságaival, akkor a külvilág zajai nem tántorítanak el minket. Onnantól kezdve együtt evezünk a cél felé a magunk kis csónakjában.
Cserba Brigitta írása egyféle válasz a kérdése. Te hogyan vélekedsz?
