December 6., Mikulás ünnepe. Egy nap, amely gyermekként az izgatott várakozásról, az apró meglepetésekről és a csizmában lapuló ajándékokról szólt.
Emlékszel még arra, milyen érzés volt ébredés után a csizmádhoz szaladni, és izgatottan keresni a Mikulás csomagját? Felnőttként talán már nem rohanunk a bejárati ajtóhoz, és nem ugrálunk örömünkben a csokik láttán, de az ünnep varázsa valahol mélyen még mindig ott van bennünk.
Mikulás napján – főleg felnőttként – nemcsak a kézzelfogható ajándékok számítanak, hanem az az idő, figyelem és gondoskodás, amit másoknak adunk. Az ünnepi időszakra való készülődés, a várakozás és a csodavárás nemcsak a gyerekek kiváltsága, még ha hajlamosak is vagyunk erről megfeledkezni. Hiszem, hogy felnőttként is megengedhetjük magunknak, hogy újra átéljük a meglepetések erejét – akár a mindennapok apró örömeiben is.
Te mennyire engeded meg magadnak, hogy csodaként tekints Mikulás vagy épp karácsony ünnepére?
- Mikor élvezted utoljára igazán a készülődés pillanatait?
- Mit tehetnél azért, hogy az idei ünnepi időszak ismét különleges legyen?
- Mi az, amivel ma másnak adhatsz egy kis csodát?
- És mi az, amit ma saját magadnak adhatnál?
- Mit teszel azért, hogy ez a december azt hozza el neked, amire a benned élő gyermek a legjobban vágyik?
Milyen szép lenne, ha az ünnepek a belső figyelmünkről is szólnának: arról, hogy mit érzünk, mit adunk, és mit fogadunk el.
Állj meg egy pillanatra, és gondold végig: Te mit adnál hozzá a mai naphoz, hogy valódi csodává váljon?https://music.youtube.com/watch?v=Ksvg8lVAx4o
