Emlékszel még, milyen voltál gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként? Milyen képet őrzöl arról, ahogy a világot és önmagadat láttad? Voltak álmaid, terveid? Tudtad, hogy mivé válhatsz? Benned volt a hit, hogy minden lehetséges? Vagy éppen az önbizalomhiány gátolta a szárnyalásodat?
Most, évekkel később, hogyan látod a saját történetedet? Mit valósítottál meg az elképzeléseidből? Hol tértél le az útról, amit egykor elképzeltél? Ha most találkozhatnál az akkori önmagaddal, mit mondanál neki? Mit tanácsolnál? Mire hívnád fel a figyelmét? Megnyugtatnád, hogy az útja rendben lesz, vagy biztatnád, hogy legyen bátrabb, merészebb, és használja ki jobban a kínálkozó lehetőségeket?
Tucatnyi kérdés -ami valószínűleg téged is megérintett már- és múltat idéző, jelenre kiható válaszok.
Mi lenne, ha még tovább mennél, és a jövőbe pillantanál? Mit fogsz mondani mostani önmagadnak 20-30 év múlva? Elégedetten nézel majd vissza arra, amit most teszel? Látod a valódi céljaidat, és mindent megteszel értük? Szembenézel a gyengeségeiddel? Készen állsz a változásra, vagy később csupán azt mondod majd: „Milyen jó lett volna…!”?
A „MA” a legjobb idő arra, hogy tegyél a jövődért!
Lehet, hogy amit ma teszel, csak évek múlva hoz eredményt, de nincs értelme várni arra a pillanatra, amikor „majd” érdemes lesz cselekedni. Minden pillanatban ott a lehetőség. És egyszer elérkezik az a jövőbeli énünk, aki vagy büszke lesz a mai döntéseinkre, vagy azt kívánja majd, bárcsak bátrabbak lettünk volna.
Milyen jövőt álmodsz magadnak?
